" Aki (ha) látná, amit látok, sírna a helyemben..."

Idézet az egyik kedvenc zenémből. Hogy jön ez ide, kedves emberek? Belegondoltam, és rögtön ez a sor jutott eszembe!

Miről is lesz szó igazából?
Emlékszik -e valaki azokra az emberekre, akik továbbléptek? Akik azt mondták, hogy felhagynak a GP-Horseworld-el, mert túlléptek rajta, vagy úgy gondolták, elég energiát pazaroltak már rá?
Emlékszik-e valaki a régiekre? Akik letettek valamit az asztalra?
Nézzünk pár embert, akik hirtelen eszembejutnak:
Shana, Andzse, Catleen, Vivi ... A sor végtelen, és én sem ismerem mindjüket.

Egyszercsak úgy gondolták , itt a vége fuss el véle... Megértem őket. Mindjük legalább 10 lovat hagyott az utókornak, akik felversenyeztetve, karrierjük elején, közepén , talán már sikeres tenyészlóként ittmaradtak nekünk.
Mert ŐK nem voltak önzők, és nekünk ajánlották a legjobbjaikat! Számítottak ránk, hogy továbbvisszük a hírnevüket, a hírüket, a nevüket. Azt a lovat, akit éveken át, gondozott, versenyeztetett, és szinte már élőként ragaszkodott hozzá.

Carthago, Amer du Chocolate, Maxamillion, Fandan More Go, Majna, Buttyerfly, és megannyi kincs. Adzse, Shana és Vivi ládikájából.

Hol vannak most? Hová tűntek? Miért nem látni őket versenyeken? Miért merültek feledésbe?

Nekem nagyon hiányoznak. Hiányoznak a bejegyzések a versenyeimen, ahol, megpillantottam a bal felső sarokba ezt a nevet: Andzse v. Shana stb. Nagy levegőt vettem, továbbgörgettem, és a GP legmesésebb lovait találtam. Akikre mindíg is irigy voltam...Mert hiába találtam 1000 talán még különb lovat az övéknél, de nem kellett, odaadtam valakinek, hiszen nekem azok A LOVAK voltak az álmaim, a gazdájuk meg a példaképem.

Ha én most elmennék, és végleg itthagynám a GP-t:
Azt kellene ide írnom, hogy a lovaimat odaadnám nektek, az igazi GP-s barátnőimnek, akik jóban-roszban mellettem álltak. De nem...Inkább elmenteném őket, inkább el-menekíteném őket innen. Nem azért mert önző vagyok...Hiába bíznám olyanokra, akikben megbízom, és ők mondanák, hogy nem hagyják elveszni őket. Gondolom ŐK sem úgy hagyták itt a GP-t, hogy nekedadom, tiéd lehet, de légyszíves, senki ne halljon rólluk a büdös életbe. Ők is megbíztak valakiben, aki mint látszik: nem tartotta be az ígéretét.

Majd egyszer feljönnék, és megnézném hová lettek a lovaim. Valószínüleg, már meg sem találnám őket. De hátha mégis! Egyszer ráakadok. Valószínüleg, ugyanolyan állapotban, ahogy az illetőre hagytam egykor.
Elősször azért lennék szomorú, mert eszembe jutnának az évek, amiket veletek töltöttem el. Másodszor pedig az, hogy egyszer bizony nemcsak mnden jónak, de minden hírnévnek is egyszer vége lesz.

Én most látom, hogy nem látom őket!

Ha ŐK látnák, amit én látok...

2010.03.30